Úgy gondoltam megpróbálom pár mondatban leírni mit gondolom Michael Jacksonról, mit érzek felé, mit jelentett számomra.
Nem lesz könnyű, mert bár magamban tudtam mindig, de soha nem fogalmaztam meg és soha nem írtam le gondolataimat.

Már gyerekkorom óta szeretem őt, mint sztárt, mint embert. Soha nem is tudott arról, hogy létezek, de életem során sokat segített nekem. Segített felnőni. Ez kissé fanatikusan hangozhat, de nem az! Röviden nehéz volt felnőni úgy, hogy szüleidre nem számíthattál se lelkileg és más szempontokból is csak alig. Saját magam neveltem és igyekeztem a lehető legjobb emberré válni. Ebben segített nekem Michael Jackson. Felfigyeltem titokzatos, számomra misztikus egyéniségére, zenéjére és magával ragadott hihetetlen tánca. Rendkívül érzékeny emberként vélekedtem róla. Igazából mi kívülállók nem ismerhettük igazán. Csak annyit tudunk róla, hogy milyen is volt ő igazán, amit megengedett nekünk. Én a sajtóknak soha nem hittem el semmit, amit állítottak róla. A sajtó számomra hazug nagyrészben és azon ügyködnek, hogy miképp kerüljenek az emberek figyelmébe, ezért sokszor olyat is kitalálnak, hozzáraknak, ami nem is igaz, vagy nem teljesen úgy van, ahogy leírták. Na persze ez csak az én véleményem.
Szóval felfigyeltem arra, amit ő képviselt és amit ő csinált. Ekkor döntöttem ugy, hogy sorsom példaképeként tekintek rá és igyekeztem követni azokat a gondolatait és érzéseit, amit hozzánk jutatott. A szeretetet, a békét, azt hogy figyeljünk egymásra. Ezenkívül általa kezdtem el táncolni. A tánc számomra megnyugtató, elgondolkodtató volt és mozgás szempontjából is kiváló, persze csak akkor, ha valaki komolyan űzi. Én ezt tettem!
Számomra egy olyan ember volt, aki tele volt érzelmekkel, szeretettel, jóindulattal, segítőkészséggel. Persze bizonyára voltak neki is hibái, rigolyái, de ezek még nem teszik őt rosszá, a sok jó mellett. Hibái nem olyanok voltak, amik rosszá tették csak egyedivé, esetleg egyesek számára furcsává. De a furcsa nem feltétlenül jelent rosszat.
A halálát nem tudom igazából feldolgozni. Talán az is közrejátszik ebben, hogy oly váratlan volt az egész. Csak úgy tudok gondolni rá, hogy még most is él és majdnem hogy el is hiszem, ha bekapcsolom zenéjét vagy megnézem a klipjeit.

Nehéz nekem írásba foglalni mindezt és nem is akarok többet írni erről. Azt hiszem nagyjából mindenki érzékeli azt, hogy mit gondolok és mit érzek.

Saját gondolatok: HoneyJen